Az advent története és a koszorú titkai: Hogyan ünnepeljünk 60 felett?

November végén, amikor a természet végleg leveti színes őszi ruháját, és a ködös, szürke reggelek átveszik az uralmat, a lelkünkben megszületik egy vágy. Vágy a fényre, a melegségre, a csendre. Ez az az időszak, amikor elővesszük a dobozok mélyéről a koszorút, amikor meggyújtjuk az első gyertyát, és amikor elkezdődik az év legszebb időszaka: az Advent.

De vajon a mai, rohanó világban, ahol a karácsony sokszor már októberben elkezdődik az üzletek polcain, értjük-e még a valódi jelentését? Mi, akik már magunk mögött hagytunk hatvan-hetven évet, talán tisztábban érezzük, hogy az advent nem a vásárlásról szól. Mi már tudjuk, hogy a várakozás néha szebb, mint maga a beteljesülés.

Kultúrtörténészként és sokat látott emberként hívom most Önöket egy utazásra. Utazzunk vissza az időben, hogy megértsük ennek az ősi ünnepkörnek a gyökereit, fejtsük meg a koszorú titkos szimbólumait, és nézzük meg, hogyan tehetjük ezeket a heteket 60 felett a lelki béke és a családi hagyományőrzés forrásává.

Amikor a csend a legnagyobb ajándék: Advent üzenete

Az advent szó a latin „Adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. Ez a kifejezés önmagában hordozza a lényeget: nem mi megyünk, hanem valaki érkezik. Mi várunk. És a várakozáshoz türelem, felkészülés és nyitott szív kell.

A mai világ türelmetlen. Mindent azonnal akar: az ajándékot, az élményt, a karácsonyi zenét. De az advent lényege pont a fokozatosság. Ahogy hétről hétre több gyertya ég a koszorún, úgy kellene a fénynek is növekednie a lelkünkben. Idősebb korban, amikor már nem hajtanak minket a munkahelyi határidők, megadatott nekünk a luxus, hogy visszaadjuk az adventnek az eredeti méltóságát: a csendet és a lassúságot.

Várakozás a történelemben: Honnan ered az adventi időszak?

Az advent eredete a régmúlt ködébe vész, de gyökerei a 4. századig nyúlnak vissza. Kezdetben nem is a karácsonyhoz, hanem Vízkereszthez (január 6.) kötődött, amikor a felnőttek keresztelkedését tartották. Az ezt megelőző hetek a felkészülésről, a bűnbánatról szóltak.

A mai értelemben vett, karácsonyt előkészítő advent a 6. században, Nagy Szent Gergely pápa idején kezdett formát ölteni. Ekkor jelölték ki a négy vasárnapot, amely az ünnepet megelőzi. Fontos tudni, hogy az advent hagyományosan – a húsvétot megelőző nagyböjthöz hasonlóan – böjti időszak volt. Ezt hívta a magyar néphagyomány „kisböjtnek”. Tilos volt a zajos mulatság, a lakodalom, a tánc. A harangok elhallgattak, az emberek befelé fordultak.

Bár a szigorú étkezési böjt mára enyhült, a lelki önmegtartóztatás gondolata ma is aktuális. A zajtól, a felesleges fecsegéstől, a hírek áradatától való tartózkodás segíthet abban, hogy meghalljuk a karácsony valódi üzenetét.

A koszorú titkai: Mit üzen a három lila és az egy rózsaszín gyertya?

Az adventi koszorú ma már minden magyar otthon dísze, de meglepően fiatal hagyomány. Az első koszorút egy német evangélikus lelkész, Johann Hinrich Wichern készítette 1839-ben, Hamburgban. Egy árvaházat vezetett, és a gyerekek már december elején folyton azt kérdezték: „Mikor lesz már karácsony?”. A lelkész fogott egy régi kocsikereket, és ráhelyezett 24 gyertyát: 20 kicsi pirosat a hétköznapokra, és 4 nagy fehéret a vasárnapokra. Minden nap meggyújtottak egyet. Ebből a „kocsikerékből” egyszerűsödött le a mai, négygyertyás változat.

A katolikus hagyományban a koszorú minden elemének mély szimbolikája van:

• A kör alak: A kezdet és vég nélküli örökkévalóságot, Isten végtelen szeretetét jelképezi.
• Az örökzöld ágak (fenyő, tuja): Az élet reményét szimbolizálják a tél halálos dermedtségében.
• A gyertyák: A növekvő fényt, Jézus eljövetelét jelzik.

A gyertyák színei és jelentése:
A katolikus liturgiában a gyertyák színe szigorúan meghatározott, és mindegyik egy-egy fogalomhoz, valamint egy-egy személyhez köthető.

1. Első vasárnap (Lila): A HIT gyertyája.
   Ádámot és Évát jelképezi, akiknek Isten először ígérte meg a Megváltót. A lila a bűnbánat és a várakozás színe.
2. Második vasárnap (Lila): A REMÉNY gyertyája.
   A zsidó népet jelképezi, akik évezredeken át reménykedve várták a Messiást.
3. Harmadik vasárnap (Rózsaszín): Az ÖRÖM gyertyája.
   Ez az úgynevezett Gaudete (Örvendjetek!) vasárnap. Szűz Máriát jelképezi. Ezen a napon az egyház liturgikus színe a rózsaszín, jelezve, hogy az Úr érkezése már közel van, a bűnbánatot felváltja az elővételezett öröm.
4. Negyedik vasárnap (Lila): A SZERETET gyertyája.
   Keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki hirdette Jézus eljövetelét, és megnyitotta az emberek szívét a szeretetre.

Amikor otthon meggyújtjuk a gyertyákat, érdemes ezekre a fogalmakra gondolni: hol tartok én a hitemben? Miben reménykedem? Mi okoz nekem örömöt? Kiket szeretek?

Advent 60 felett: Miért ez a legszebb kor a várakozásra?

Fiatalon az advent gyakran a rohanásról szól: ajándékvadászat, munkahelyi évzárók, iskolai ünnepségek, nagytakarítás. 60 felett azonban lehetőségünk nyílik arra, hogy „kiszálljunk a mókuskerékből”, és visszatérjünk a gyökerekhez.

Ez az életkor a számvetés és a megbékélés ideje is. Az advent kiváló alkalom arra, hogy ne csak a lakást, hanem a lelkünket is kitakarítsuk. Hogy elengedjük a régi sérelmeket, hogy megbocsássunk magunknak és másoknak. Hogy észrevegyük az apró csodákat: egy havas faágat, egy forró tea illatát, egy régi dallamot.

Ebben a korban már tudjuk: az ünnep nem attól lesz szép, hogy mennyire drága az ajándék, vagy hogy ötféle sütemény van az asztalon. Az ünnep a jelenléttől lesz szép. Attól, hogy ott vagyunk – testben és lélekben.

Lelki készülődés a fizikai hajsza helyett

Sok idős ember érzi úgy, hogy már nem bírja a tempót. Nem tud annyit sütni, nem tud ablakot pucolni a hidegben. És emiatt bűntudatot éreznek.
Kedves Olvasó! A Jézuska nem a tiszta ablakon át jön be, és nem a tízfogásos vacsorát értékeli. Engedje el a fizikai tökéletességre való törekvést!

Hogyan készüljünk inkább?

• Olvasson: Vegyen elő egy lelki olvasmányt, a Bibliát, vagy csak egy szép verseskötetet. Minden napra egy vers.
• Hallgasson zenét: Ne a rádióból szóló „Last Christmas”-t, hanem Bachot, Händelt, vagy magyar karácsonyi népénekeket. A zene olyan mélységekbe visz, ahová a szavak nem tudnak.
• Írjon képeslapot: A mai digitális világban egy kézzel írt lap, amit a nagymama vagy nagypapa küld, igazi kincs. Szánjon rá időt, írjon minden szerettének pár személyes sort. Ez felér egy meditációval.

Hagyományátadás: Közös rituálék az unokákkal

Nagyszülőként mi vagyunk a család emlékezete. A mi feladatunk, hogy átmentsük a lángot. Az unokák számára a nagyszülőknél töltött adventi időszak egy varázslatos sziget lehet.

• A gyertyagyújtás rítusa: Amikor az unokák önnél vannak, gyújtsák meg közösen a koszorút. Kapcsolják le a villanyt, és csak a gyertya fényénél beszélgessenek pár percig. Meséljen nekik arról, milyen volt az ön gyerekkorának karácsonya. A gyerekek szomjazzák ezeket a történeteket.
• Közös ima vagy ének: Ha vallásos a család, tanítsa meg nekik a legegyszerűbb imákat. Ha nem, énekeljenek el egy „Mennyből az angyalt”.
• Az adventi naptár másképp: Készítsen nekik olyan naptárat, amiben nem csoki van, hanem élmény vagy mese. „Ma a Mama elmeséli, hogyan ismerkedett meg a Papával.”

Ha egyedül töltjük a várakozást: A belső béke megtalálása

Sokunk számára az advent a veszteségek miatt fájdalmas lehet. A hiányzó társ, a távol élő gyerekek miatt a csend néha túl hangosnak tűnik. A nosztalgia, a „régi szép idők” emléke könnyeket csalhat a szemünkbe.

Fontos tudni: a szomorúság nem bűn. Az adventbe belefér a könny is. De ne hagyjuk, hogy a magány eluralkodjon rajtunk!

• Teremtsen saját rituálét! Akkor is gyújtsa meg a gyertyát, ha egyedül van. Terítse meg szépen az asztalt a vacsorához. Adja meg a módját önmagáért!
• Keressen közösséget! Menjen el a hajnali misékre (roráte), ahol a sötétben, gyertyafénynél kezdődik a nap. A közös éneklés, a többi ember jelenléte megtartó erő. Látogassa a nyugdíjasklub vagy a könyvtár adventi programjait.
• Legyen Ön a fény másoknak! Ha magányosnak érzi magát, keressen valakit, aki szintén az. Hívja fel a rég nem látott barátnőt, süssön egy tálca kekszet a szomszédnak. Aki ad, az sosem lehet teljesen magányos.

Égjen a gyertya a szívekben is

Az advent négy hete egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy a sötétségben fényt gyújtsunk. Nemcsak a koszorún, hanem a szívünkben is. A gyertya lángja kicsi, de a legnagyobb sötétséget is képes megtörni.
Kívánom, hogy az idei adventje legyen békés, lassú és mély. Hogy mire a negyedik gyertya is fellobban, a szíve készen álljon az ünnepre, és érezze a Hit, a Remény, az Öröm és a Szeretet melegségét – életkortól függetlenül.

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)

Fotó: freepik.com