by 
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy hallottunk egy-egy népszerű bölcsességet, tanácsot vagy „tuti tippet”, amit kétség nélkül igazságként fogadtunk el, csak hogy később kiderüljön: valójában tévhit, aminek semmi tudományos alapja nincs. Ezek a megrögzött hiedelmek gyakran generációkon keresztül öröklődnek, szájról szájra terjednek, és olyan mélyen beivódnak a köztudatba, hogy nem mindig könnyű tőlük megszabadulni, még akkor sem, ha szembesülünk a tényekkel. Pedig érdemes néha kritikusan újragondolni ezeket a berögződéseket! Nézzünk meg együtt néhány közismert tévhitet az egészség, a táplálkozás és a mindennapok világából, amelyeket ideje elengedni.
Tartalom
Tévhit 1: A hidegtől meg lehet fázni
Hányszor hallottuk gyerekkorunkban (és talán mondjuk mi is): „Öltözz fel rendesen, mert megfázol!” Sokan szentül hiszik, hogy a megfázást közvetlenül a hideg időjárás, a huzat vagy a vizes hajjal való kint tartózkodás okozza. A valóság azonban az, hogy a megfázásért vírusok (leggyakrabban a több mint 200-féle rhinovírus egyike, de más vírusok, pl. koronavírusok is) a felelősek. A hideg időjárás legfeljebb közvetetten játszik szerepet: ilyenkor többet tartózkodunk zárt, fűtött helyiségekben, közelebb egymáshoz, ahol a kórokozók könnyebben terjednek emberről emberre cseppfertőzéssel. Emellett a hideg levegő kiszáríthatja az orrnyálkahártyát, ami esetleg fogékonyabbá tehet a fertőzésekre. De maga a hideg önmagában nem okoz megfázást – a vírusok igen.
Tévhit 2: A mikrohullámú sütő káros sugárzást bocsát ki és „megöli” az étel tápanyagait
A mikrohullámú sütő gyors és kényelmes eszköz a konyhában, mégis sokan tartanak tőle, félelmük szerint káros sugárzást bocsát ki, vagy tönkreteszi az étel tápértékét. Lássuk a tényeket: A mikrohullámok az elektromágneses spektrum rádióhullámokhoz közeli részén találhatóak; ezek ún. nem ionizáló sugárzások, ami azt jelenti, hogy nincs elég energiájuk ahhoz, hogy közvetlenül károsítsák a DNS-t (ellentétben pl. a röntgensugárzással vagy a radioaktív sugárzással). A mikró úgy működik, hogy ezek a hullámok az ételben lévő vízmolekulákat rezgésbe hozzák, a súrlódás pedig hőt termel, így melegítve fel az ételt.
A modern mikrohullámú sütők rendkívül biztonságosra vannak tervezve: a fémhálóval árnyékolt ajtó és a biztonsági reteszek megakadályozzák, hogy a mikrohullámok kijussanak a készülékből működés közben. Ami a tápanyagokat illeti: minden főzési eljárás (főzés, sütés, párolás) valamennyire csökkenti az ételek vitamintartalmát, különösen a hőérzékeny vitaminokét (pl. C-vitamin). Mivel a mikrózás általában gyors és kevesebb víz felhasználásával jár, így bizonyos vitaminok (pl. a vízben oldódó B-vitaminok) jobban megmaradhatnak benne, mint a hosszú főzés során.
Tévhit 3: Napi 8 pohár (kb. 2 liter) vizet kell inni mindenkinek
A „napi nyolc pohár víz” egy rendkívül elterjedt ajánlás, de tudományosan nem teljesen megalapozott és nem is általánosítható mindenkire. A valóságban a szervezetünk folyadékszükséglete nagyon egyéni, és számos tényezőtől függ: életkor, testsúly, fizikai aktivitás szintje, külső hőmérséklet és páratartalom, egészségi állapot (pl. láz, hasmenés növeli a szükségletet), valamint a táplálkozás (sok lédús gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk-e). Fontos tudni, hogy a folyadékbevitelbe nemcsak a tiszta víz számít bele, hanem más italok (tea, levesek, tej), sőt a magas víztartalmú ételek (gyümölcsök, zöldségek) is. A legjobb iránymutató általában a saját testünk jelzése: igyunk, amikor szomjasak vagyunk! Idősebb korban a szomjúságérzet pontatlanabb lehet, ezért tudatosan figyelni kell a rendszeres folyadékpótlásra, de a „kötelező” 8 pohár nem mindenkire érvényes szabály.
Tévhit 4: A cukor hiperaktívvá teszi a gyerekeket (és felnőtteket?)
Szinte minden szülő hallotta már, vagy tapasztalni vélte, hogy a gyerekek „felpörögnek” egy adag édesség vagy cukros üdítő után, és ebből arra következtetnek, hogy a cukor okozza a hiperaktivitást. Azonban számos tudományos vizsgálat (vaktesztek, ahol sem a gyerek, sem a szülő/megfigyelő nem tudta, hogy cukros vagy cukormentes dolgot kapott-e a gyerek) nem talált közvetlen okozati összefüggést a cukorfogyasztás és a hiperaktív viselkedés között. Mi lehet a jelenség mögött? Gyakran a környezet és a kontextus: a gyerekek jellemzően izgalmas eseményeken (születésnap, ünnep) kapnak sok édességet, ahol amúgy is felfokozottabb a hangulat. Az „energia löket”, amit sokan éreznek cukorfogyasztás után, inkább a gyorsan felszívódó szénhidrátok okozta vércukorszint-emelkedés, illetve a várakozás és a jutalom pszichológiai hatása lehet, nem pedig valódi hiperaktivitás.
Tévhit 5: Az ízületek ropogtatása (pl. ujjropogtatás) ízületi gyulladást okoz
Sokakat figyelmeztettek gyerekkorukban (vagy figyelmeztetnek másokat felnőttként), hogy az ujjak vagy más ízületek ropogtatása tönkreteszi azokat és később ízületi gyulladáshoz (artritiszhez) vezet. Bár a hang idegesítő lehet a környezetünk számára, a tudományos bizonyítékok szerint ez a szokás nem okoz ízületi gyulladást. Az ízületekben lévő folyadékban (szinoviális folyadék) oldott gázok (főleg nitrogén) vannak. Amikor az ízületet hirtelen széthúzzuk (pl. ujjropogtatáskor), a nyomás lecsökken, a gázok kis buborékokat képeznek, amelyek gyorsan kipukkadnak – ez adja a roppanó hangot. Nincs bizonyíték arra, hogy ez károsítaná az ízületi porcot vagy gyulladást okozna. Extrém esetben, nagyon erőltetett vagy gyakori ropogtatás esetleg okozhat átmeneti ízületi duzzanatot vagy a szorítóerő csökkenését, de artritiszt nem.
Tévhit 6: Jobb sötétben olvasni, mert az „erősíti” a szemet
Ez egy meglehetősen furcsa, de létező tévhit. Az elképzelés, hogy a gyenge fényben való olvasás edzi vagy erősíti a szemet, teljesen alaptalan. Ellenkezőleg: a nem megfelelő megvilágítás mellett való olvasás komoly megerőltetést jelent a szemizmoknak, mivel azok folyamatosan próbálnak alkalmazkodni és fókuszálni a nehezebb körülmények között. Ez szemfáradtsághoz, fejfájáshoz, a szemek kiszáradásához vagy könnyezéséhez vezethet. Bár maradandó károsodást valószínűleg nem okoz a látásban, jelentősen rontja az olvasási élményt és a komfortérzetet. Tehát mindig gondoskodjunk megfelelő, jó megvilágításról olvasáskor, hogy kíméljük a szemünket!
Tévhit 7: A C-vitamin megakadályozza a náthát
A C-vitamin (aszkorbinsav) valóban létfontosságú vitamin, amely fontos szerepet játszik az immunrendszer megfelelő működésében, és erős antioxidáns. Sokan hiszik azonban, hogy nagy dózisú C-vitamin szedésével meg lehet előzni a megfázást. A tudományos kutatások (számos klinikai vizsgálat összesített elemzése) azonban azt mutatják, hogy a rendszeres C-vitamin-szedés az átlagember esetében nem akadályozza meg a nátha kialakulását. Extrém fizikai megterhelésnek kitett személyeknél (pl. maratoni futók, katonák hideg éghajlaton) találtak némi megelőző hatást. Azt viszont kimutatták, hogy a rendszeres C-vitamin szedés (már a betegség előtt elkezdve) enyhítheti a megfázás tüneteit és kissé lerövidítheti a betegség időtartamát (átlagosan kb. fél-egy nappal). Tehát a C-vitamin hasznos lehet az immunrendszer támogatására, de nem csodaszer a nátha megelőzésére.
Tévhit 8: Ha lenyeled a rágógumit, 7 évig a gyomrodban marad
Ez a klasszikus gyermekkori rémtörténet, amivel a szülők próbálták elriasztani a kicsiket a rágó lenyelésétől, teljesen alaptalan. Bár igaz, hogy a rágógumi alapanyaga (egyfajta szintetikus vagy természetes gumi) emészthetetlen az emberi szervezet számára, ez nem jelenti azt, hogy évekig a gyomrunkban ragadna. Az emésztőrendszerünk úgy van kialakítva, hogy továbbítsa azt, amit nem tud megemészteni. A lenyelt rágógumi ugyanúgy végighalad a bélrendszeren, mint más emészthetetlen anyagok (pl. növényi rostok egy része), és néhány napon belül természetes úton távozik a szervezetből a széklettel. Természetesen nem ajánlott szándékosan vagy rendszeresen rágót nyelni, mert nagyon ritka esetekben, különösen nagy mennyiségben vagy más emészthetetlen anyagokkal együtt, okozhat bélelzáródást, de a „7 éves” szabály egyértelműen csak mese.
Miért ragaszkodunk a tévhitekhez?
De miért olyan nehéz elengedni ezeket a tévhiteket, még akkor is, ha elérhetőek a tudományos cáfolatok? Ennek több pszichológiai oka lehet:
- Megszokás és ismétlés: Ha valamit sokszor hallunk gyerekkorunktól kezdve, hajlamosak vagyunk elfogadni igazságként, különösen, ha megbízhatónak tartott forrásból (szülők, tanárok) származik.
- Egyszerűség iránti vágy: A tévhitek gyakran egyszerű, könnyen érthető magyarázatot kínálnak bonyolult jelenségekre. Könnyebb elhinni, hogy a hidegtől fázunk meg, mint megérteni a vírusok terjedését.
- Megerősítési torzítás (Confirmation Bias): Hajlamosak vagyunk azokat az információkat keresni és elfogadni, amelyek megerősítik a már meglévő hiedelmeinket, és figyelmen kívül hagyni vagy elvetni azokat, amelyek ellentmondanak nekik.
- Érzelmi kötődés: Néha egy tévhit érzelmileg is fontos lehet számunkra, például egy szeretett nagyszülőtől hallott „bölcsességhez” való ragaszkodás.
- Bizalmatlanság a szakértőkkel szemben: Sajnos előfordul, hogy az emberek nem bíznak a tudományos eredményekben vagy a szakértői véleményekben, és inkább a „népi bölcsességekre” vagy alternatív magyarázatokra támaszkodnak.
Legyünk nyitottak a tényekre – sosem késő tanulni!
Az élet tele van régi, megkövesedett hiedelmekkel és tévhitekkel, amelyeket időnként érdemes kritikusan felülvizsgálni a tudomány és a józan ész fényében. Az ismeretek folyamatosan bővülnek, és ami tegnap még elfogadott volt, arról ma már kiderülhet, hogy tévedés. A tények iránti nyitottság, a megbízható források keresése és a kritikus gondolkodás segíthet abban, hogy tisztábban lássuk a világot és jobban megértsük a minket körülvevő jelenségeket.
Ne féljünk megkérdőjelezni a régi, berögzült hiedelmeinket, és legyünk kíváncsiak az új információkra! Sosem késő tanulni és fejlődni. És persze, egy kis humorral és öniróniával talán könnyebb elengedni azokat a tévhiteket, amelyekhez olyan sokáig ragaszkodtunk. Hiszen ki tudja, lehet, hogy néhány mai „tudományos tényről” is kiderül majd a jövőben, hogy tévedés volt!
